Szinte minden héten megjelenik valami valóban új. Egy modell, amely egyetlen képből újravilágít egy enteriőrt. Egy mesh-generátor, amely végre használható topológiát ad. Egy videómodell, amely egy kameramozgást valamivel tovább bír következetesen tartani, mint az elődje. A demóvideó látványos, a bejelentő poszt alatt eufória, és három nap múlva senki sem tudja megmondani, vannak-e letölthető súlyai, olyan licence, amely egy fizető ügyfél munkájánál is megállja a helyét, vagy akkora memóriaigénye, hogy belefér egy saját videókártyába.
Korábban olvasással próbáltam lépést tartani. Ez nem skálázható, és ráadásul egy jól meghatározott irányba torzít: a megjelenés hetének lelkesedése azt mutatja meg, mire képes egy eszköz a legjobb esetben, a szerző hardverén, a szerző által választott bemenettel. Arról a három kérdésről viszont semmit sem árul el, amelyek eldöntik, bevethetem-e az eszközt egy ügyfélprojekten. Valóban létezik, vagy csak egy tanulmány egy projektoldallal? Megengedi-e a licence a képek kereskedelmi felhasználását? Fut-e a saját gépeimen, a saját falaim között?
Ezért abbahagytam az olvasást, és építettem egy adatbázist.
Belső webalkalmazás az iroda egyik gépén: Python és SQLite FastAPI mögött, React frontend, és egy ütemezett háttérfolyamat, amely naprakészen tartja. Nem nyilvános. Egyetlen célja, hogy egy stúdió gyorsan választ kapjon egyetlen kérdésre.
2026 szeptemberének közepén 1537 eszköz szerepel benne. Forrásai: az általam követett AI-csatornák több száz videója, közvetlen import a GitHubról és a Hugging Face-ről, a ComfyUI custom node-regisztere, az Ollama modellkönyvtára, valamint automatikusan letöltött összefoglaló oldalak. A bejegyzések 21 kategóriába tartoznak: szövegből kép, képszerkesztés, felskálázás és helyreállítás, újravilágítás, mélységbecslés, 3D mesh, Gaussian splatting, videó, nyelvi modellek, vizuális nyelvi modellek, hangklónozás, LoRA-tanítás és a többi.
Kiadási állapot, fokozatokban. Bejelentve → csak tanulmány → kód kiadva → súlyok kiadva → helyben fut. Egy eszköz állapota csak felfelé léphet, hacsak valaki kézzel át nem írja, így a bejegyzés a róla valaha igazolt legjobb állapotot rögzíti, nem azt, amit egy ellenőrzés egy rossz napon látott. A jelenlegi katalógus tanulságos: az 1537 bejegyzésből 674 elvben nyílt forráskódú és helyben futtatható, 515 pedig ellenőrzötten is az. A többi tanulmány, bejelentés, súlyok nélküli kód, hosztolt szolgáltatás vagy még ellenőrizetlen. Amiről beszélnek, annak nagyjából a harmadát lehetne már ezen a héten futtatni.
Licenc, és hogy biztonságos-e kereskedelmi célra. Az ellenőrzés a repository által közzétett licencmetaadatot olvassa ki, és besorolja: megengedő, copyleft, nem kereskedelmi vagy felhasználási korlátozással terhelt. Amin „NC”, „non-commercial” vagy „research only” megjelölés szerepel, azt ügyfélmunkára alkalmatlannak jelöli. Jelenleg 270 eszközről igazolt, hogy kereskedelmi célra biztonságos; 1225-nél viszont egyáltalán nincs olvasható licencmegjelölés, ami azt jelenti: „ügyfélmunkára nem”, amíg valaki el nem olvassa a feltételeket.
Hardver. Ahol egy modell olyan súlyokat tesz közzé, amelyeket le tudok mérni, a paraméterszámból vagy a súlyfájlok méretéből minimális VRAM-igény adódik, a böngészőben pedig szűrni lehet arra, ami „elfér a GPU-mon”. Ez az érték egyelőre a katalógusnak csak kis részénél áll rendelkezésre. Aktivitásjelzőként mellette szerepel a csillagok és a letöltések száma, valamint az utolsó push dátuma. Az elhagyott is egy lehetséges állapot.
Hol fut a saját rendszeremben. A ComfyUI-támogatás lehet natív, custom node-os vagy hiányzó: 206 eszközhöz van custom node, kettő natív. Külön jelölés mutatja azt a 233 eszközt, amely közvetlenül letölthető az Ollamán keresztül, összevetve azzal, ami a saját gépemen telepítve van.
Illeszkedési pontszám a saját projektjeimhez. Minden belső projektnek van profilja: kiemelt kategóriák, preferenciák, kötelező feltételek. Egy helyi nyelvi modell minden szóba jöhető eszközt 0 és 1 közötti pontszámmal értékel, egymondatos indoklással. Ha egy projekt kereskedelmi licencet követel meg, egy nem kereskedelmi vagy copyleft eszköz pontszáma legfeljebb 0,2 lehet, akármilyen jól mutat is.
Hetente egyszer egy ütemezett feladat begyűjti az új anyagot, egy helyi modellel kigyűjti belőle az eszközök említéseit, kiszűri a duplikátumokat, és újraellenőriz mindent, ami a „helyben fut” szint alatt van, mert ott változnak az állapotok. Utána újrapontozza az illeszkedést, frissíti a kiegészítő adatokat, újraépíti a keresőindexet, és összefoglalót ír a változásokról.
Saját magáról is jelentést ad. Minden szakasz rögzíti, sikeres volt-e, hány sort érintett és mennyi ideig tartott; ha bármelyik szakasz hibára fut, a futás hibakóddal áll le, és riasztást küld az alkalmazásban. Nem indul el, amíg egy másik író folyamat fut, mert két egyidejű író egyszer már tönkretette az adatbázist, és ezt a leckét nem érdemes kétszer megtanulni. Ha a GitHub lekorlátozza az ellenőrzéseket (rate limit), az érintett eszközök „korlátozott” jelölést kapnak, ahelyett hogy csendben visszasorolódnának.
Mindezek fölött ott van egy figyelőlista: azok az eszközök, amelyekre várok (licencváltás, ComfyUI-node, végre megjelenő súlyok), riasztást küldenek, ha változik az állapotuk.
A licenc dönti el, felhasználható-e a kép. A leglenyűgözőbb nyílt modellek közül több csak nem kereskedelmi vagy kizárólag kutatási célú licenccel jelenik meg. Az ilyennel készült képet nem adhatom át az ügyfélnek prospektushoz, építési palánkra vagy befektetői prezentációhoz. Sokkal olcsóbb ezt azelőtt ellenőrizni, hogy egy eszköz éles munkába kerül, mint a nyomdai gyártás után szembesülni vele.
A helyi futtatás dönti el, hová kerül az ügyfél anyaga. Meg nem valósult tervek, bérlői elrendezések, titoktartási megállapodás alá eső alaprajzok. A futtatási szűrők azért vannak, hogy a saját gépeimen futó eszközöket részesíthessem előnyben. Semmit nem töltök fel, semmit nem őriz meg harmadik fél, és nincs képenkénti díj, amely észrevétlenül befolyásolná, hány változatot próbálok ki.
A hardverkorlátok valódi korlátok. Ha egy modellnek több memória kell, mint amennyi a videókártyáimon van, az nem valami jövőbeli lehetőség: egy valódi projekt ütemezésében egyszerűen nem jöhet szóba.
Azt nem mondja meg, hogy egy eszköz jó-e. Azt mondja meg, hogy létezik, milyen állapotban van, milyen licenccel használható és hol fut. Hogy megállja-e a helyét egy valódi enteriőrön, valódi anyagpalettával, az csak éles munkán kipróbálva derül ki, és a szűrőn átjutó eszközök többsége ezen a próbán még elbukik.
A metaadatai pontosan annyira megbízhatók, mint a forrásai. 1225 bejegyzésnél nincs olyan licencmegjelölés, amelyet az ellenőrző ki tudott volna olvasni. VRAM-adat még kevesebbnél van. A kategóriák első változata automatikusan készül, az illeszkedési pontszámokat modell adja; mindkettő kézzel javítható, és javítom is.
Az illeszkedés pontozása mérlegelés kérdése. A magas pontszám azt jelenti: „megér egy délutánt”, nem azt, hogy „vezessük be”. Az érték nem a számban van, hanem abban, hogy soha nem emlékezetből választok eszközt, és nem is az alapján, ami legutóbb a leginkább lenyűgözött.
A szűrőn átjutó eszközök a produkciós pipeline-ba kerülnek, ahol minden modell a licencbesorolását is beleírja az általa előállított fájlokba. Ha kíváncsi rá, mit jelent ez egy konkrét projektnél – mi reális még ebben a negyedévben, minek elég tiszta a licence a publikáláshoz, mi marad a saját gépeimen –, írjon nekem.